Stílusgyakorlat Hartay Csaba: Kiszeretni a péntekből c. műve nyomán.
Úgy érzem, a Doki időgépe itt hagyott valahol a gyermekkorom álmai és a békés öregség között. Igaz, nem vágyom vissza egyik évemet sem, unalmas lenne mindent újra élni. A trapézgatyás divatnak még az emléke is fáj. Úgy néztünk ki, mintha a lábunkon hordtunk volna két karácsonyfát. De előre sem mennék az időben. Innen nézve nagyon fárasztó lehet negyvenévesnek lenni. Addigra már a szőke hajammal sem tudnám titkolni, hogy őszülök. De a diétázási képtelenségem is jól meglátszana, mert a holnap sosem jön el, pedig akkor akarok mindent elkezdeni. Sport, diéta, művelődés, edukáció, mindet holnap akarom elkezdeni. Lassan kiszeretek a holnapból, annyira idegesít, hogy sosem jön el. Pedig mindenki annyira várja mindig. „Majd holnap leteszem a cigit” „Holnap nem lesz olyan ideges a főnök.” „Holnap jobb lesz a kaja az üzemi menzán.” De a holnap sosem jön el, minek akkor szeretni?
Közel harminc éve élek ezen a földön, és rengeteget nem tudok. Tizenkét évesen, amikor először írtam le álmaimat a jövőmről, azt hittem a harminc nagyon messze van. Addigra igazán érett felnőtt leszek, de üzenem a múltbéli magamnak, hogy „ennél csak az volt nagyobb butaság, amikor telefon betyárkodtál suli után a haverokkal”. Most itt vagyok a nagy 3X kapujában és még annyi mindent nem tudok. Nem tudom hogyan kell muffint sütni. A közepe mindig ragacsos marad a teteje pedig kőkemény, pedig direkt mindig a bögrés recepttel próbálkozom.
Nem tudok semmi elképesztő és különleges dolgot, pedig ebben a korban már nem árt, ha az ember valamivel ki tud emelkedni a tömegből. Különben csak statiszta marad a saját életében. Na, én az a statiszta vagyok, akit minden taxi majdnem elgázol NewYork utcáin miközben az elviteles kávéval szlalomozik, hogy a végén az egészet a főnökére borítsa. De csak azért, mert nem tudok egy rendes kávét sem megfőzni. Igazság szerint azt sem tudom, van-e különbség a presszókávé és az espresso között. Cserébe tudok magassarkúban futni és miniszoknyában túrázni. A nagyanyám szerint ennek semmi értelme, csak túl sok a pénzem és az energiám. Hát, nem tudom. Én mindig úgy érzem, hogy még aludni sem tudok rendesen, mert még a betörőre sem ébredtem fel múltkor.
De azért, persze, jól vagyok. Ősz hajszálaimat minden hajmosásnál gondosan kitépkedem, és nem megyek olyan helyre, ahova muffint kellene vinnem. Inkább itthon ücsörgök és várom a holnapot.
Kép: Pixabay
