Ezen a héten az eltűnés volt a téma, méghozzá mesterfokon. A stílusgyakorlat mintaszövegét Abe Kobo: A homok asszonya című regényének első fejezete adta.
Egy februári délelőttön tűnt el az illető. 160 centi magas, sötétszőke nő. Fekete kabátban, bakancsban és egy kék Quechua hátizsákkal ment el otthonról. Különösebb ismertetőjegye nincs. Eltűnését a férje jelentette miután jóval a megbeszélt időpont után sem ért haza a sétából. Az első 48 óra kiemelt jelentőséggel bír. Az ilyen eltűnések hátterében nem ritkán áll szervkereskedelem, gyilkosság, zsarolási ügy vagy akár öngyilkosság is.
Az eltűntnek azonban volt egy kis hajhullása, így a szervkereskedelmet azonnal kizárta a rendőrség. Búcsúlevél és holttest hiányában a gyilkosság és az öngyilkosság lehetősége is szertefoszlott, majd a zsarolásé is, mivel hiába várta a férj a fojtott hangú pénzt követelő zsaroló telefonhívását.
A nyomozás részeként közzétett kép alapján több bejelentés is érkezett, amelyek szerint látni vélték a nőt nagyjából azonos időben, de meglehetősen különböző helyeken. Egy idős hölgy például egy budapesti aluljáróban látta az asszonyt hátulról. Rögtön megjegyezte magának, mivel az antikvár könyvek között válogatott, és ilyen fiatal nőkre ez nem jellemző. Egy másik szemtanú Esztergomban látta felszállni egy sétahajóra, de a matrózok szerint csak egy vörös és egy fekete hajú nő utazott aznap a fedélzeten, a többi utas mind férfi vagy kutya volt.
A nyomozók kikérdezték a közeli rokonokat, barátokat és a kollégákat is. Egy távoli rokon kérés nélkül, maga kereste fel a hivatali szerveket, hogy elmesélje a fiatalasszony házasságkötése körüli különös epizódokat. Mint mondta, már akkor gyanús volt mindenkinek, hogy miért sürgetik annyira azt az esküvőt. Biztosra vették, hogy gyerek van a dologban. Ettől az elképzeléstől azonban el kellett állni, jegyezte meg sajnálkozva a rokon, mivel a házaspárnak 7 év alatt sem született még gyermeke.
K. Aladárné, az eltűnt nő kolléganője sűrű szipogás közepette tett tanúvallomást arról, hogy a nő valószínűleg kábítószerfüggő volt. Látta ugyanis, hogy reggelente mindig megiszik egy pohár vizet és belekever valamilyen fehér port. K. Aladárné szerint, idézet: „bizonyára egy díler tette el láb alól”. Ezt azonban a férj határozottan megcáfolta, ugyanis felesége vitaminporral dúsította italát az egészsége érdekében.
T. Sámson az utca végéből szökésre gyanakodott, mivel gyakran látta a nőt fáradt tekintettel róni az utcákat miközben nyughatatlan gyermekét igyekezett elaltatni a babakocsiban. T. Sámsonné azonban ezt természetes jelenségnek vélte, és inkább önmegvalósítást sejtett az eltűnés mögött. Ez gyakori manapság a 29 és háromnegyedéves férjezett nők körében a brit tudósok szerint.
Mivel a tanúvallomások nem vezettek semerre, a rendőrség lezárta a nyomozást és a nőt végleg eltűntnek nyilvánította. Előkerülésére nem sok esélyt látnak, de természetesen minden honpolgárt buzdítanak, hogy bízzanak a csodákban.
