A múlt vágyai és a jelen valósága között kallódunk legtöbben.
A technikus visszaszámol a fülemben. Még 60 másodperc az élő adásig. Figyelmeztetem három vendégemet, akik illedelmesen felöltik a legszebb mosolyukat. Mindnyájan a kamerákba révedünk.
55 másodperc.
A legfiatalabb vendégem egy barna, meleg tekintetű nő S-re emlékeztet még a gimiből. Közösen szőttük álmainkat a szőke hercegekről és az abroncsos menyasszonyi ruhákról. Kettőnk közül ő volt a romantikusabb alkat, mégis én mentem előbb férjhez. Az esküvőmön aztán elkapta a csokromat. Azóta is őrzi egy vitrinben, mint Szörnyeteg a rózsáját. Azt mondja majd akkor fogja kidobni, amikor saját esküvői csokra lesz. De én már sejtem, hogy ő csak a filmvászonról fogja ismerni a szerelmet.
45 másodperc.
Visszajelzést kérek a technikus kollégától, hogy mindnyájan megfelelően nézünk-e ki. Rövid hangpróbaképpen mindenki bemondja a nevét. Minden rendben van.
30 másodperc.
Szemközt velem egy bajszos férfi ül. A kolumbiai útjáról fog mesélni az adásban. Erről eszembe jut coulomb az elektromos töltés mértékegysége. T-vel utáltuk, ezt a témakört fizikából. Meg is fogadtuk, hogy amelyikünknek előbb lesz szüksége erre a tudásra, az meghívja a másikat egy sörre. Akkoriban mindketten láthatatlanok akartunk maradni, mert sehogy sem tudtunk megbarátkozni a pattanásainkkal. Belőle híres tanár lett a Műegyetemen, én pedig itt ülök tetőtől talpig reflektorfényben.
20 másodperc.
Visszaránt a jelenbe a kolléga hangja. Ma valahogy nem vagyok önmagam. Lenézek a jegyzeteimre és megakad a tekintetem egy utólag lefirkantott megjegyzésen. Alig bírom elolvasni. Majdnem olyan rémes a kézírásom, mint B-nek elemiben. A tanító néni rendre el is mondta minden nap, hogy ilyen írással nem fogja vinni semmire. Érettségi után úgy is tűnt, igaza lesz, mert évekig eltűnt valahol a Zala dombjai között. Azt beszélték, hogy épp csak akasztott ember nem volt. Mire évekkel később előkerült öltönyben és nyakkendőben sétált be az egyik műsoromba. Máig nem tudom, hogy miből él, de az aláírásán kívül mást nem kell leírnia az biztos.
10 másodperc.
Egyenesen a kamerába nézek és mosolygok.
Némán mantrázom a kezdőmondatomat.
8 másodperc.
A reflektorfény lassan felkúszik az arcomra.
7 másodperc.
Már nem látom a kamerák mögötti nyüzsgést.
6 másodperc.
A múlt is elhalványul.
5
Azért jó volna ismét találkozni.
4
Meginni azt a bizonyos sört, hiszen most eszembe jutott Coulomb.
3
És a pattanások, meg a rémes kézírás.
2
És az esküvői csokor.
1
STB.
Kép: pixabay.com
