Generációk satujában, avagy egy kis nosztalgiavonat
Igazán nem értem, mit vagy úgy oda, édes lányom, hogy a Nagyi ragaszkodik a vonalas telefonjához! Éppen te kérdezed, akit a mobiltöltő láncol a falhoz állandóan? Ráadásul, úgy hozzá vagy nőve a képernyőhöz, mint kutya a farkához. A nagyinak legalább mindig szabad volt a keze, hogy kenjen egy jó kis zsíros kenyeret, miközben limonádét kevert. Hogy a zsíros kenyérben túl sok a kalória, a limonádéban pedig cukor van? Mert abban a gujjonkekszben biztos nincs egy szem kalória sem! Pfff Tudom, cukor tényleg nincs benne, csak az a műcukor, az eritrit, vagy mi. Jó, tudom, én ezt nem érthetem, hiszen én már a zöldséget is a hiperben veszem, te viszont a biopiacon vásárolsz. Már nem? Ja, hogy már te magad termeszted a balkonon? De hát akkor miért nem költöztél Misivel vidékre? Ott lenne rendes kertetek, ahogy a Nagyinál. Akkor nem kellene a szegény paradicsomaidnak olyan kis ládákban vegetálniuk és megnőhetnének akkorára, mint egy dinnye. Jó, akkor nevezd koktélparadicsomnak, ha neked úgy jobban tetszik, de abból biztosan nem lehet olyan finom lecsót elrakni, mint amilyet a Mama csinál. Igen, ő még ma is befőz! Még hogy százéves! Tegnap múlt 99 éppen 300 nappal. Rendben, hagyjuk! Mi van Misivel? Felfúrta már a polcot az ágyatok fölé? Micsoda? Szakembert hívtok? Minek? Nagyapád maga készítette a ruhásszekrényt is nagyanyádnak, de még apád is fel tudna szerelni egy polcot, ha alaposan átnézi az ikeás útmutatót.
Máris menned kell? Mi olyan sürgős, hogy nem tudsz egy kis időt szakítani az anyádra? Tudod, hogy a minőségi idő az egyik szeretetnyelv? Most olvastam egy szakkönyvben. Bezzeg a Nagyinak még nem volt ennyi segítsége, még a zoknikat is kézzel mosta éjjelente. Meg kell becsülni, hogy ma már írnak ilyen önfejlesztő könyveket! Jó, tudom, te majd átbeszéled a pszichológusoddal. Ő meg aztán kideríti, hogy mindenért én vagyok a hibás. Humbug az egész!
Mit is mondtál, hova kell sietned? Pelenkát mosni. Édesem, én olyan hálás voltam, amikor megjelentek az eldobható pelenkák. Még emlékszem, mennyit kellett sikálni és főzőcskézni a tetrákat. Te mondod, hogy elavultam, mint windows xp, aztán meg te mész pelenkát mosni? Hogy ez már modern? De ebbe is belekakil a kis Lilike, nem? Akkor ugyanúgy ki kell sikálni. Környezetvédelem! Persze, Nagymamád tudta mi a környezetvédelem! Egyetlen nejlonzacskó sem ment nála kárba. Mindet élére hajtogatta és eltette, hogy újra felhasználhassa. Vennünk is kell neki még egy gardróbot, hogy elférjen a sok zacskó. Tudom, neked ilyen hesteghazai szütyőid vannak és azok nem foglalnak helyet. Hogy oda ne rohanjak! A Nagyi is csomózott cekkerben hordta haza fiatalasszonyként a boltból a bevásárlást. Már hogyne volna ugyanaz, csak te jóval drágábban veszed meg, mert az ilyen ecoöko.
Jó, ne vitatkozzunk! Azt mondd még meg nekem, mikor jöttök hozzánk? Ha Mihály ráér? Ki az a Mihály? Ja, hogy Misi. Akkor miért nem ezt mondod? Dehogy hangzik gyerekesen a Misi. Emlékezz csak vissza, hogy fel voltál háborodva, hogy mindenki István bácsinak nevezi a nagyapádat Pista bácsi helyett. Most meg te flancolsz ezzel, hogy Mihály? Ki hívja így a férjét? Rendben, legyen Mihály, ha ennyire fontos ez neked. Akkor addig is kikészítem a fotóalbumokat Lilkének, hogy megmutathassam neki a pucér gyerekkori fotóidat. Puszillak, meg Lilikét és Misit is!
