Novellák

1440 perc anyaként

Az írást stílusgyakorlatként készítettem egy kreatív írási kurzus keretében LYDIA DAVIS: Elég jól vagyok, de lehetnék egy kicsit még jobban is című műve kapcsán. Azt hiszem, a közeljövőben sok gyakorlat fog még landolni az oldalon.

Fáradt vagyok.
Megint találtam egy ősz hajszálat.
A kilencedik érzékem súgja, hogy mindjárt fel fog kelni.
A porcicák reggelre előbújtak az ágy alól.
Fázik a nagylábujjam vége.
Már korán reggel idegesen kapál a szomszédasszony. Január van.

 

Felébredt és nem fáradt.
Oktávonként követeli a reggeli kakaót.
Fogalmam sincs mit főzzek ebédre.
Vágyakozó szemmel néz befelé a kutya az ablakon.
Sípol a teavíz, kiugrik a pirítós, kihagy a szívem.
Lassan csöpög a víz a padlóra a cseppmentes pohárból.
Éjjel kilyukasztotta magát a zoknim.
Duzzogva hallgatok.
Az összes tiszta ruhát leszedte a szárírtóról és akkurátusan belemártogatta a vécékagylóba. Édesem!
Eltört a törhetetlen pohár. Szomjan halok!
Pont nem ért oda a bilihez.

 

Indulunk.
Kiégette a retinámat a vizes úton csillogó napsütés.
Megszökött egy krumpli a babakocsi kosarából.
Otthon hagytam a maszkomat.
Elferdült a címer a vegyesbolt falán.
Negédesen mosolyog az eladó, amíg lehúzom a kártyát a terminálon.
Ketyeg az óra, de nem halad a mutató. Az idő azért telik.
Felszaladt a szem a harisnyámon, amitől mindenki szeme felszalad a harisnyámon.

 

Alszik. Csengetnek.
Elvált a cipő talpa.
Anna és Pisti mégis megházasodik.
Lüktet az ér a homlokomon.
Túl nagy a csend a főzéshez.
Az utóérő paradicsom csak az egyik oldalán érett utó.
Percenként van egy tüske az áramban és az egész utca szirénázik. Altatok. Már nem.
Nem az a teszt lett pozitív.
A szomszéd tököt főz. Odaégett.

 

Nem alszik. Nem csengetnek.
Az utolsó centinél fogyott ki a cérna a varrógépből.
A kutya vadul keresi a csontot.
Valaki a perforáció felett vágta el a fűszeres tasakot.
A Nagymamát akarja. Nem engem, a Nagymamát!
Ketchupot tettek a gyrosba igazi csípős szósz helyett.
Bizonytalan a jövő.
Egy hajszál beszabadult a pólóm alá.
Megint a kertünk előtt könnyített magán a lovas karaván.

 

Szemtelenül farkasszemet néz velem miközben egyesével dobálja ki a virsliket a tányérjából.
Bedugta a fogkefe fejét a lefolyóba.
Üres tekintettel bámulok.
Elment a hangom, a pusztába kiáltottam.
Remeg a szemhéjam. A gyertya lángja is.
A szívembe markol, amikor látom, hogy egyre önállóbb.
Fáradt vagyok.

 

Kép: internet bugyrai lekövethetetlen ősforrással (HEATHROBINS)