Egy héttel a negyvenedik születésnapja előtt Polett kezébe került egy meggyűrött papírlap. A lista volt az, amit annak idején írt, amikor rádöbbent, hogy mennyire fáj neki az igazságtalanság, ami belengi az életét. Mosolyogva olvasta el a listát, amit a jó dolgokról készített. Mennyi mindennel tudná még kiegészíteni!
Átfutotta a rossz oldalt is, kissé elhomályosult a tekintete, ahogy visszaemlékezett tíz évvel korábbi önmagára. Akkoriban nagyon fájt neki, hogy nincs még férjnél. Jól emlékezett arra a dinnye méretű görcsre is, ami a gyomrában növekedett.
Lenézett a hasára. Ismét növekedett benne valami, de ennek határtalanul örült. Egy új élet volt, ráadásul már a második, akit a világra fog hozni hamarosan. A kislánya ott szuszogott a közeli kiságyban. Emmának nevezték el Emma Woodhouse után. A pocakjában pedig ott növekedett Gyurkó, aki pedig George Knightleyról kapta a nevét. Polett elmerengett arra az őszi délutánra gondolva, melyen Benett besétált az életébe, és legnagyobb természetességgel hozta magával a szerelmet is.
