Indulok haza!

Egy igaz ember emlékére Ott állt már egy ideje a bőrönd a sarokban. Jelzésként feketéllett. Évekkel ezelőtt készítette oda valaki, előrelátó figyelmességgel, hogy ne feledje senki, egyszer búcsúzunk. Sokáig nem volt útban. Közvetlenül a fogas és a cipőtartó ülőke közé volt betámasztva, mintha ott volna a helye. Néha rázuhant néhány súlyos szövetkabát, vagy ugráltak rajta …