Mi Atyánk, ki vagy a jászolban!
Szenteltessék meg a te neved, szentelődjék meg a mi szívünk is, ahogy ott állunk és szorongatjuk a neked szánt aranyat, tömjént és mirhát.
Jöjjön el a te országod, de még ne most, ne úgy, csak a szívünkbe, hogy befejezhessük a bejglinket, a takarítást és a fenyődíszítést.
Legyen meg a te akaratod. Kimondtam, de magamban hozzátettem pár dolgot, gondolom hallottad. Ne haragudj, mégiscsak karácsony van.
Amint a mennyben, úgy a földön is… legyen ünnep ez a nap. Egyenek az angyalok is finomat!
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és ha lehet legyen hozzá zserbó, bejgli, halászlé és káposzta is. Csak ma, hogy igazi karácsony legyen.
És bocsásd meg a vétkeinket, különösen a torkosságot, falánkságot, kapzsiságot, irigységet és a többi karácsonyi bűnöket.
Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, vagy azért annál kicsit jobban bocsáss meg nekünk. Főleg a mai veszekedéseket. Sőt, azokat inkább felejtsük is el!
Ne vígy minket kísértésbe… hogy is vihetnél? Hiszen a sok ajándéktól téged már észre sem veszünk ott a jászolban. Eltakar a gőzölgő ünnepi ebéd és a boákkal díszített karácsonyfa.
Szabadíts meg a gonosztól, te gyönge gyermek, te Krisztusbaba.
Mert tiéd az ország,
a hatalom,
és a dicsőség.
Szóhoz sem jutok. Megtaláltalak a sok ajándék között. Ott fekszel, mint gyámoltalan gyermek. Megszülettél, mint a földön minden kisbaba. Sírsz, eszel és figyeled a világot, amit megváltani készülsz.
Mert tiéd az ország,
a hatalom,
és a dicsőség.
Mindörökké, ámen!
