Szösszenet – Lanehoka

Karácsonyi Miatyánk

hollaikata — Fri, 19 Jul 2024 11:14:22 +0000

Mi Atyánk, ki vagy a jászolban!
Szenteltessék meg a te neved, szentelődjék meg a mi szívünk is, ahogy ott állunk és szorongatjuk a neked szánt aranyat, tömjént és mirhát.
Jöjjön el a te országod, de még ne most, ne úgy, csak a szívünkbe, hogy befejezhessük a bejglinket, a takarítást és a fenyődíszítést.
Legyen meg a te akaratod. Kimondtam, de magamban hozzátettem pár dolgot, gondolom hallottad. Ne haragudj, mégiscsak karácsony van.
Amint a mennyben, úgy a földön is… legyen ünnep ez a nap. Egyenek az angyalok is finomat!
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és ha lehet legyen hozzá zserbó, bejgli, halászlé és káposzta is. Csak ma, hogy igazi karácsony legyen.
És bocsásd meg a vétkeinket, különösen a torkosságot, falánkságot, kapzsiságot, irigységet és a többi karácsonyi bűnöket.
Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, vagy azért annál kicsit jobban bocsáss meg nekünk. Főleg a mai veszekedéseket. Sőt, azokat inkább felejtsük is el!
Ne vígy minket kísértésbe… hogy is vihetnél? Hiszen a sok ajándéktól téged már észre sem veszünk ott a jászolban. Eltakar a gőzölgő ünnepi ebéd és a boákkal díszített karácsonyfa.
Szabadíts meg a gonosztól, te gyönge gyermek, te Krisztusbaba.
Mert tiéd az ország,
a hatalom,
és a dicsőség.
Szóhoz sem jutok. Megtaláltalak a sok ajándék között. Ott fekszel, mint gyámoltalan gyermek. Megszülettél, mint a földön minden kisbaba. Sírsz, eszel és figyeled a világot, amit megváltani készülsz.
Mert tiéd az ország,
a hatalom,
és a dicsőség.
Mindörökké, ámen!

Új év születik

hollaikata — Fri, 19 Jul 2024 08:49:30 +0000

Remegő kézzel tartom össze azt a világot, amiben eddig csak lubickoltam. Áldás volt. Könnyen jött. Igazából nem. Ki kellett böjtölni, de aztán rám tört és elárasztott. Özönvízként érkezett a megtisztító, felszabadító kegyelem. Most mégis zokogva tartom tenyeremben, mint holmi kivételesen drága és törékeny karácsonyi gömbdíszt. Saját arcom tükröződik benne, ahogy könnyes szemmel búcsúzom az óévtől.

Remegő szívvel tartom össze azt a világot, ami megszületni készül az újévben. Épp leveti tavalyi kígyóbőrét, tágul, teret kér magának, hogy újjászületve valami más legyen. Ez is ő, de mégsem ugyanaz. Pedig nekem a régi a biztos, az ismer. Még ha néha le is dob a hátáról, mégis ő adja a biztonság illúzióját. Hát összetartom a múltat. Nem lapozok a naptárban. Nem engedek. Porba sújtva, vérző ajakkal, vesztésre állva is összetartom a világot, amit ismerek.

Remegő lélekkel tartom össze azt a világot, ami én vagyok. Ötvöződik bennem az ó és az új. A múlt és a jelen. Aztán elengedem. Tovább remegek. Kezemből kihull a törékeny élet, aminek amúgy sem én vagyok az ura. Szívemből kitágul a pillanat, hogy percekké, napokká nője ki magát. Csak így lehet szabad bennem a jövő. Csak így áradhat tovább a kegyelem. Remegő lelkem apró mécslángként rebeg.

És akkor odalép hozzám. Nem, hisz ő ott volt eddig is. Ő, aki „a pislákoló mécsbelet nem oltja ki”. Aki magaslatra állítja, hogy mindenki láthassa fényességét. Ő odalép és tenyerébe veszi remegő kezemet, mely már nem tart semmit a világon. Üresen simul bele a teremtő tenyérbe. Ahogy a remegő szívem is megnyugszik egyetlen érintéstől. Nincs több görcsösség, nincs több ragaszkodás. Engedés van. Áradás.
Tágul a tér.
Születik a hit.
Éled a remény.
Nő a szeretet.

Megnyugodva várom az áldott új évet!

Boldogok

hollaikata — Sat, 13 Jul 2024 12:14:02 +0000

Boldogok az elefántok, mert pénz nélkül is nagy lábon élnek.
Boldogok a vízilovak, mert Bud Spancer velük van.
Boldogok az alkoholisták, mert akkor is bort isznak, ha vizet prédikálnak.
Boldogok a hóemberek, mert cuki babafotók nélkül is elolvadnak.
Boldogok a pezsgőtabletták, mert alkohol nélkül is oldott a hangulatuk.
Boldogok a pékek, mert mindig van sütnivalójuk.

(Az írás egy Szóbanforgó kihívásra íródott.)