Novellák

Szintén apa

Kis kecskeszakáll, kigyúrt bicepsz, erős vádlik és rengeteg tetkó. Kígyók, sárkányok, oroszlánok, ismeretlen és kitalált jelek és állatok. Mindkét kar csupa tetkó. Ki tudja, talán a trikó alatt is mindenféle figurák és jelek bujkálnak, de már az is elég, ami kilátszik és a karokat díszíti.

A férfi áll a patak partján. Minden arra járó anyuka és nagymama alaposan megnézi. Ki az izmokban gyönyörködik, ki a tetkókon siránkozik.

– Nem való így elcsúfítani a testet – gondolják a nagyik.

– Még látványosabb lenne a sok izom tetkó nélkül – merengenek az anyucik.

A férfi egyik kezében telefon. Azt babrálja serényen és tudomást sem vesz az elhaladó emberekről. Valami fontos üzenet lehet. Pittyenések, rezzenések. Az izmos, nyurga férfiról szobrot lehetne faragni. Sportos és határozott, így ismeretlenül is csupa férfinak tűnik. Gondolatban minden járókelő felruházza a legnemesebb és legkívánatosabb tulajdonságokkal, amitől aztán minden szingli nő szaladna utána.

Amikor idáig jutnak a sétáló asszonyok, anyák, leányok a merengésben, megszólal egy édes csipogó gyerekhang.

– Apa, menjünk a patakba rákokat keresni!

Apa pedig zsebre vágja a telefont, most minden üzenet várhat. Megfogja az éppen térde fölé érő fiúcska kezét és lassan leereszkednek a patakmederbe rákot lesni. Ettől pedig, ha lehet, még tökéletesebb lesz a férfi a járókelők szemében. Nincs is szebb látvány, mint egy apa, aki a fiával játszani indul a patakba.