– Sok helyen látjuk ezt. Mindenki büszke rá, hogy van Bibliája, hogy ünnepli a húsvétot meg a karácsonyt, de az Isten már nem érdekli őket.
– Volna néhány kérdésem Istennel kapcsolatban.
A két férfi szó nélkül leült az asztalhoz Ráhábbal szemben és bátorító tekintettel várták a kérdéseket. Mintha a víz már nem is lett volna sürgős. Hajnalig beszélgettek a Bibliáról és Istenről, aki szerepel benne. A nő szívéről egyre nagyobb súlyok estek le, egyre szabadabbnak érezte magát. Hálatelt szívvel és könnybe lábad szemmel köszönte meg a két idegennek a beszélgetést. Búcsúzkodáskor kis hezitálás után, mélyen elpirulva így szólt:
– Én prostituáltként élek ebben a városban. Mindenki megvet érte és elkerül, de szükségük is van rám. Borzasztóan szégyellem magam emiatt. Hálás vagyok, hogy elmondták nekem az Igazságot és reményt adtak, hogy megváltozhat az életem. Kérem, imádkozzanak majd értem a családjaikkal, ha visszatértek hozzájuk.
– Mindenképpen imádkozni fogunk – jelentette ki a két férfi.
Már éppen nyitották volna az ajtót, hogy távozzanak, amikor trappolás hallatszott a lépcsőházból, pár pillanattal később pedig valaki dörömbölni kezdett a nő ajtaján. Ráháb elsápadt. Hajnali négykor még sosem kereste őt senki, főleg nem az ajtaját döngetve.
– Nyisd ki, Ráháb! Tudjuk, hogy nálad vannak a férfiak. Kihirdettük a városban, hogy tilos velük érintkezni. Ennyire nem süllyedhettél mélyre, hogy már idegeneket is fogadsz az ágyadba! Ezért még nagyon megjárod, azonnal nyisd ki!
Ráháb előbb elsápadt, majd elvörösödött. Megijedt, hogy mit akarnak tenni vajon a két idegennel és talán vele is. A feltételezés azonban, hogy lefeküdt ezzel a két tiszta és nemes férfival, mélyen megsértette. Tudta, hogy a zár csak percekig tart, így gyorsan kellett dönteni. Kiadja a férfiakat vagy vállalja, hogy betörnek hozzá és mindhármukat megalázzák vagy akár meg is verik. Sosem hitte, hogy ebben a városban ilyen indulatok szunnyadnak, de az éjjeli beszélgetés után sejtette, hogy a félelem borítja el az emberek elméjét.
