A férfi teljes sokkban és magán kívül ért haza. Dühöngve tört rá Zsuzsannára a hálószobájukban, ahol a nő zokogva keresett menedéket a szégyen és az indulatok elől.
Sebestyén egy pillanatra megsajnálta a feleségét, de azonnal az agyába tolult a gondolat, hogy a nőt alig egy órája kapták rajta, hogy viszonyt folytat egy másik férfival. Ha nem sétál véletlenül pont a környékükön a két jó barátja, akkor talán soha nem tudta volna meg, hogy micsoda mocskos dolgai vannak az asszonynak.
Sebestyén azonnal kérdőre vonta Zsuzsannát, aki mindent tagadott, sőt próbálta elmondani, hogy a két férfi volt az erőszakoskodó. Férje azonban ettől még jobban dühbe gurult:
– Még van képed azután, hogy megcsalsz, két jó barátomat is megvádolni? Mit gondolsz, te mindent megtehetsz? Ráadásul az én házamban, az én pénzemből? Mikor találkozgattatok? Valamelyik jótékonysági eseményről hazudtál nekem? Melyik nem volt igaz, melyik helyett folytattál viszonyt
– Én senkivel nem folytattam viszonyt! Ez mind hazugság, csak hallgass végig higgadtan!
Sebestyén azonban egyre jobban belelovallta magát. Egy óra múlva Zsuzsannát már egy taxi vitte haza a szüleihez a város másik végébe. Egyetlen bőröndnyi holmit vihetett magával. A férfi kegyetlenül kitette a ház elé, elvette a kulcsait, majd magára zárta a házat.
Zsuzsanna egész úton zokogott. Fogalma sem volt mihez kezdjen. Annyit tudott, hogy picit sem járt jobban, mintha hagyta volna magát, de legalább a lelkiismerete tiszta volt. Igaz, nem ment vele sokra, mert az élete így is összeomlott. Otthon a szülei nem kérdeztek semmit. Sebestyén már megüzente a lányuk hazatérésének okát, ők pedig hittek neki. Szégyellték a lányuk viselkedését.
Hosszú és álmatlan éjszaka után Zsuzsanna hatalmas táskákkal a szeme alatt, smink nélkül, megtörten hívott taxit. A rendőrségre vitette magát. Egy tagbaszakadt rendőr fogadta és kérdezte meg, hogy miben segíthet.
– Vizsgálatot szeretnék indítani magam ellen.
