Már csak az alkalmas pillanat kellett. Készen állt az alibi, a menekülőútvonal és a vád is szükség esetére. Zsuzsanna attól a perctől kezdve nem volt biztonságban.
Két hosszú hét után pedig a megfelelő pillanat is elérkezett. Sebestyén egész este távol volt egy üzleti tárgyalás miatt, a bejárónő már távozott, így Zsuzsanna egyedül élvezte a napsütéses délutánt a medence partján. Hosszan olvasott mielőtt megmártózott a vízben. Gyanútlanul és gondtalanul rótta a köröket, majd kiült a medence peremére. Mindent olyan lassan, ráérősen csinált, mintha érezte volna, hogy valami készül. Nem volt rossz érzése, de jól esett hosszan elnyújtani minden mozdulatot. Végül a törülközőt magára csavarva elindult a borostyánnal sűrűn benőtt öltözőkabin felé.
A két férfi már türelmetlenül várta ezt a percet. Egyikük kiszaladt a kapuhoz és szélesre tárta a gyalogbejárót. Ezt szánták alibinek, ha Zsuzsanna ellenkezne. Visszatérve teljesen felajzva, vágyaiktól fűtve rátörtek a gyanútlanul öltözködő nőre. Egyikük azonnal befogta a száját, a másik férfi fojtott hangon súgta:
– Ha sikítasz vagy segítséget kérsz, elkezdünk kiabálni, hogy szeretőd van és rajtakaptunk. Nyitva hagytuk a gyalogos kaput, majd azt mondjuk, hogy arra menekült.
Zsuzsanna a pillanat tört része alatt felfogta, hogy mi történik. Látta, hogy a közdelem egyenlőtlen, a két férfi jól kitervelte a dolgot. Ha ellenkezik, kiabál, megvádolják, hogy más férfival volt együtt, ha pedig nyugton marad, akkor megerőszakolják és valóban más férfiakkal lesz együtt. Tudta, hogy a házban már nincs senki, aki segíthetne neki, ha kiabál. Egyszerűbb útnak tűnt, ha hagyja magát, de ezt egyetlen porcikája sem kívánta. Legszívesebben belemart volna támadói arcába, akikről eddig azt hitte a család barátai és Sebestyén miatt járnak hozzájuk olyan sűrűn. Álmában nem gondolta volna, hogy a saját otthonában veszélyben lehet. A férfiak azonban szorosan fogták, esélytelen lett volna egy támadás, pláne a menekülés.
Zsuzsanna becsukta a szemét és nyugalmat erőltetett magára. A férfiak azt gondolták, hogy megadja magát és elengedték a száját, hadd válaszoljon nekik. Biztosak voltak benne, hogy beleegyezik a mocskos kívánságukba. A nő azonban teljes erejéből sikoltozni kezdett. Egyszerűen nem hagyhatta, hogy minden ellenállás nélkül akár csak a hallgatólagos beleegyezésével megerőszakolják. A támadói mintha tűzhöz értek volna, olyan sebesen engedték el az asszony karját, majd az egyikük szintén hatalmas óbégatással kirohant a kapu felé.
– Fogják meg! Kapják el!
A másik férfi pedig azonnal tárcsázta Sebestyént, hogy minden gyanún felül állva odaadó barátként állíthassa be magát és társát. A férfi teljes sokkban és magán kívül ért haza. Dühöngve tört rá Zsuzsannára a hálószobájukban, ahol a nő zokogva keresett menedéket a szégyen és az indulatok elől.
