Novellák

A harmónia titka

Különös pár volt. Össze is illetek meg nem is. A férfi magas volt és robosztus. Feje tetején már kopaszodott, de a tarkóján hosszúra hagyta ősz haját. A nő alacsonyabb volt, tökéletes sminkkel, szőke göndör hajjal. Egyszerű és elegáns öltözete hétköznapivá tette, amitől persze igazán különleges lett. Ki akar manapság átlagosnak tűnni?

Csendben sétáltak egymás mellett a patak partján. Aki csak hátulról látta őket azt is hihette, hogy van köztük vagy húsz év, pedig nem volt. Egyszerűen a férfin jobban meglátszott a kor, ilyen volt az alkata. A nő pedig sokat tett azért, hogy formában legyen, de az arcán a ráncok elárulták, hogy már az ötödik x közelében jár.

Majdnem minden nap sétáltak a patak partján és szinte sosem beszéltek. Néha tettek egy-egy megjegyzést egy közeli madárfüttyre, kutyaugatásra vagy az úton áthaladó szarvasbogárra. Mégsem tűnt ez a csend vészjóslónak, terhesnek. Éppen, hogy békés volt és harmonikus. A környék gyerekei vidáman kerülgették őket a biciklikkel, néha rájuk is dudáltak, de még ez is beleillett valahogy abba a harmóniába, ami körüllengte a párt. Sokan próbálták megfejteni a titkukat. A környező családok időről időre kikémleltek az ablakon, amikor a házuk előtt haladtak el. Mindenki tudta hol laknak, hogyan hívják őket, hiszen ott laktak a patak partján az egyik felújított kockaházban. Mediterrán hangulatban újították fel. Új fákat és bokrokat ültettek a kertbe, de a régieket is meghagyták, amiért az idősek nagyra tartották őket. Jóformán az utcácska kíváncsi szeme előtt éltek, mégsem tudtak róluk semmi olyat, amivel megfejthették volna a békességük titkát.

Egyszer felröppent a hír, hogy régen a nő rákos beteg lett. A férfi ápolta, hogy a gyerekek tanulhassanak, utazhassanak és ne kelljen ezzel terhelni őket. Persze azt senki nem tudta, hogy igaz-e a pletyka, de jól esett az embereknek e mögé a történet mögé látni mindazt a heroikus küzdelmet testi szenvedést, ami össze tud csiszolni két embert. Szép lassan már nemcsak pletykaként tartották számon ezt a történetet, hanem tényként kezelték az emberek. A tiszteletük egyre csak nőtt a pár felé, de rákérdezni senki nem mert az igazságra.

Amikor a pletyka elült, újabb ötletekkel álltak elő az emberek. Egyszerűen nem hagyta őket nyugodni az a béke, ami áradt a házaspárból. Mindenki vágyott rá, hogy megismerje a titkot, a harmónia receptjét, de megkérdezni nem merték a párt, mert féltek, hogy azzal elillan a varázs. Féltek, hogy túl egyszerű és közönséges a magyarázat. De igazából attól féltek, hogy a szívük mélyén már régóta tudják a választ, ismerik a titkot, csak nem tudják tettekre váltani. Így aztán félelmükben csak csodálták a párt, álmodoztak és pletykálkodtak, majd tovább élték hullámzó, zavaros életüket. Nem vették észre, hogy pont ezzel tették különlegessé a békességben élő házaspárt.